A Da Vinci-kód sikere óta Dan Brown neve egybeforrt a katolikus egyházat felforgató összeesküvésekkel, melyekben Langdon professzor minden rejtvényt és szimbólumot megfejtve titkos társaságok nyomára bukkan Európa nagyvárosaiban. És nem mellesleg a világot is megmenti minden alkalommal. Legújabb regényét a szokásos felhajtás előzte meg, hamar kiderült, hogy tweedzakós főszereplőnk ezúttal újra visszatér Itáliába, ami a legutóbbi szabadkőműveses kötet után egy újabb nyíltsisakos vatikáni konfliktust vizionált, de a könyvet olvasva hamar jött a megdöbbenés. Brown ugyanis húzott egy nagyot és hamar felfedte, hogy ezúttal nem önmaga paródiáját írja, hanem inkább felhasználva népszerűségét próbál rávilágítani a modern világ egyik legfenyegetőbb problémájára.

Az Inferno szokás szerint belecsap a közepébe, amikor Robert Langdon egy firenzei kórházban arra ébred, hogy fejsebének köszönhetően semmire nem emlékszik az elmúlt napokból, így persze azt is homály fedi, hogy hogyan került Olaszországba, és ki volt a rejtélyes támadója. Hamar kénytelen menekülőre fogni, és mint mindig csak egy misztikus útjelző, és a séma szerint rajzolt csinos és okos hősnő van segítségére - eddig semmi meglepetés. Az művészettörténeti kincskeresés Itália legszebb helyszínein rángat minket végig, miközben Dante címadó művéről, a Pokolról is egyre többet megtudhatunk, szépen összecsiszolva a szimbólumkutató professzor vesszőfutásával. A történet pörög, lavírozik a klisék között, már kezdünk aggódni, hogy Brown az izgalmakért beáldozott mindennemű eredetiséget, de ekkor megjelenik a könyv fő témája, ami nem vallási, nem ezoterikus, de még csak nem is művészet történeti, hanem mindezeknél sokkalta izgalmasabb: demográfiai. Mielőtt legyintve dobnánk félre ezt az első blikkre teljesen érdektelen témakört, észre kell vennünk, hogy a világ legbefutottabb íróit – köztük Barack Obama kedvencét, Jonathan Franzen-t, aki legújabb, Szabadság c. regényét áldozta a témának – is kiemelten foglalkoztatja modern világunk legpusztítóbb fenyegetése: a túlnépesedés. Brown gyakorlatilag egy megdöbbentő grafikon köré kerekíti a katarzist, és tényleg, a szokásos „áruló felfedése”, „túl későn érkeztünk” és „ebbe a festménybe évszázadokkal ezelőtt belekódoltak valamit” mellett ez a könyv legkatartikusabb élménye, ha úgy tetszik szimbóluma, íme:

A történetben ugyan, mint mindig, most is megvan a háborodott, gonosz karakter, viszont ezúttal világot felforgató tervét nem olyan egyértelműen lehet jó vagy rossz oldalra sorolni. A túlnépesedés kérdése számos tudóskört foglalkoztat (köztük talán a legismertebb a Római Klub), de ezek csak olyan eszközöket mernek felmutatni, mint a fogamzásgátlás terjesztése a világ elmaradott régióiban, ami persze semmire nem elég, sokkal drasztikusabb megoldásra lenne szükség. A grafikon jól szemlélteti az emberi populáció exponenciális növekedését, amivel arányosan természetesen a nyersanyagfogyasztás és a káros anyag kibocsátás is növekszik. És ez a fenyegetés időben alkalmazott megoldás nélkül még a legmegfontoltabb szakértők szerint is egy igazi dantei Inferno a Földünk számára. Ha a túlnépesedés kérdése szóba kerül, a valóságban mindenki homokba dugja a fejét. Viszont Brown megteremti azt a tudóst, aki a magasabb jó érdekében nem retten vissza semmitől, és a kérdés immáron nem csak az, hogy meg lehet e állítani, hanem, hogy ezzel nem e teszünk még rosszabbat az emberiségnek. 

Dan Brown első két Langdon regényével már mindent elért, amire egy író vágyhat, és ez különösen érződött legutóbbi, Elveszett jelkép c. munkáján, ahol a történet ugyan szokás szerint feszes és izgalmas volt, de a konklúzió és a mondanivaló teljesen kimaradt belőle. Az Inferno mintha csak ezt a hibát próbálta volna helyre tenni, és a nem teljesen résmentesen felépített olaszországi kalandok mögé ezúttal egy olyan fontos és érdekes témát választott, amire senki nem számított. A kérdés már csak az, elég e hozzá egy bestseller író, hogy megváltoztassa az emberek gondolkodását, lesz e az az utolsó csepp, ami felhívja erre az égető problémára a figyelmünket, vagy Langdon professzor megmenekülésével el is felejtjük az egészet?