Cserna-Szabó Andrást sokszor tartják Krúdy örökösének, amikor pedig pusztákra tévednek hősei, elkerülhetetlen, hogy Tarantino nevét emlegessék. Most megjelent Sömmi című kisregényében Rózsa Sándor históriájának ered a nyomába.

Mindenekelőtt meg köll vallanunk vétkeinket. Régóta olvasom Cserna-Szabót, és kár is lenne tagadni, hogy mindig széles vigyorral vetem bele magam a könyveibe. Ismerem már annyira, hogy tudom – legyen szó groteszk novelláról, gasztro esszéről vagy az utóbbi időben már őrült sodrású regényekről –, hogy ő is ugyanilyen vigyorral írja ezeket, mert lapról-lapra érezni, sugárzik a soraiból, hogy élvezi, amit csinál. Örömmel kevergeti a szavakból csíkokra vágott pacalt, mint Krúdy, pátosszal tudósít nekünk a másnaposságról, mint Hunter S. Thompson, és – na, most figyeljenek – olyan beleéléssel ír le karddal vérengző jeleneteket, mint Tarantino. És itt jön a mi bűnünk, a zsurnaliszták átka, hogy imádunk hasonlítani, egyszerűsíteni, azt mondani mindenre, hogy „valaminek a valamije” („a magyarok Harry Pottere”, az „értelmiségiek Da Vinci-kódja”). Így kapta a nyakába Cserna-Szabó is, hogy ő a „modern Krúdy”, meg a „magyar Tarantino”. Ez persze dicséret, ki ne akarna ilyen elit klubokba tartozni – mégis, elveszi azt, ami Cserna-Szabónak kijár: azt, hogy ő nem csak egy árnyék a nagyok reflektorfényében, nem csak egy szentesi gipszmásolat, hanem egy olyan hang a kortárs irodalomban már másfél évtizede, aki megérdemli, hogy ne úgy hivatkozzunk új regényére, mint egy „Tarantino-s betyár westernre”, hanem mint egy ízig-vérig Cserna Bandis történetre.

A Sömmi cirka 200 évvel repít vissza minket a történelemben, mégis ugyanazok a könyv világának mozgatórugói, mint egy modern Cserna történetnek: férfiak férfiak ellen, férfiak nők ellen, férfiak ételek ellen, férfiak a világ ellen. Rózsa Sándor születésekor jelen volt maga az Ördög is, ezzel megpecsételve, hogy nem élhet mindennapi életet: a hűséges fegyvertárs elbeszélésében elénk tárt történet egyszerre küzdelem a pandúrok seregével és a természetfelettivel. És épp ezért kell elfelejtenünk Tarantino-t egy életre, mert Csernánál a forró pusztaságot nem csak az erőszak és az igazság ígérete népesíti be, hanem a földiekkel cicázó túlvilági hatalmak mesterkedése is, ami igazi mítosszá emeli Rózsa Sándor történetét – nem hiába énekelték meg életét már annyian a magyar irodalomban.

Cserna-Szabónak a Sömmi érezhetően nem több, mint egy laza ujjgyakorlat: könnyedén mozog az Alföldön térben és időben, élvezettel jár utána a legendáknak, fordította őket úgy, hogy szépen illeszkedjenek, vérengzett, ahol vérengzeni kellett, és a nőorvos papájától is kitudakolta a császármetszés mikéntjét, hiszen ezt is meg kell írnia valakinek. A bekezdésnyi mondatok sodornak, egy délután alatt végére lehet érni a kalandnak, és a befejezés is tartogat meglepetéseket. Talán csak szaftból volt a szokottnál kevesebb.

A könyvért köszönet a Magvető kiadónak!