Darren Shan igencsak kemény évet tudhat maga mögött. Idén került a mozikba a szerzőnek nagy sikert hozó vámpírtörténet filmadaptációja, valamint a Démonvilág utolsó két kötetét is piacra dobták angol nyelven. Mindkettőt nagyon vártam, de bevallom, hogy számomra két nagy csalódással zárta Darren a 2009-es évet. Már maga a film is borzalmasra sikeredett, de erre nem is emeltem szót eddig, mivel egy filmadaptációnak általában semmi köze a szerzőhöz vagy a regényhez. Érthető, hogy a filmet próbálták olyanra formálni, hogy a könyvet nem olvasóknak minél nagyobb élvezet legyen, és így még a törzsrajongókat sem veszíthetik el, mivel azok így is, úgy is megnézik a filmet. De egyben biztosak lehetünk: Darren shan is forog a sírjában mióta látta a filmet! Nyilatkozhat bármit, utalhatnak bármennyit a számlájára, de egy írónak a rémálma, hogy egy ilyen filmet csináljanak hőn szeretett regényéből. De ennyi legyen is elég a Rémségek Cirkuszából, mert idén az igazi nagy bukta a Démonvilág egyébként is kicsit lapos történetének fináléra felkészítő, kilencedik kötete, a Suttogás.

A zseniális vámpír sorozat befejezése után, minden olvasó már alig várta a folytatást, és nem is váratott sokáig magára a Démonvilág sorozat nyitó kötete, a Démonmester. Itt még minden rendben volt, bár kicsit más volt a stílus mégis lehetett érezni Darren történeteinek hangulatát, amiért még a Lovecraft mítoszait élesztgető alaptörténetet is el lehetett nézni (és mostanra már még több lett a hasonlóság, gondoljunk csak az Öreg Lények megjelenésére). A sztori éledezett, dolgozott és az első öt kötetben még úgy tűnt, hogy Darren nagyon jól kezeli a démonok univerzumát, de aztán egy időutazással szertefoszlott minden remény. Még ha csak az lett volna (én nagyon szkeptikus vagyok egy könyvvel, ha az időutazás megoldásként lép elő benne, bár ez alól is vannak kivételek), de onnantól valahogy egyre jobban széthullott az egység, démon- és embervérben fulladozott a történet, olyan „megoldásokat” adva az egyes kötetek végén, ami egyre inkább aláásta az ötletes és izgalmas folytatást. Végül elértünk a kilencedik kötethez, a Suttogáshoz. Első ránézésre úgy tűnt, hogy ennek a története megmentheti az egész sorozatot a mélyrepüléstől, és talán a befejező részre egyenesbe hozza az egészet, de ha ez lehetséges, még többet rontott a helyzeten.

Ha a történetbe nagyon belemennénk, akkor már nem is lenne értelme kezünkbe venni a könyvet, így csak annyit, hogy az Univerzum már eleve bukásra ítéltetett a démonok által, de a suttogó fények képében megjelennek a mutánsok ősi ellenfelei, az Öreg Lények. Megismerhetjük, hogy a világ mikor fordult a pusztulás irányába, egy hihetetlen, az Ember tragédiáját idéző, téren és időn átfolyó utazáson keresztül. Ez a fajta „ismerjük meg a múltat, hogy megmenthessük a jövőt”-féle elképzelés nagyon is jól működhetett volna (gondoljunk csak a Harry Potter-re, hogy egy közeli példát említsek), de itt ez nem reményt és kulcsot adott a kezünkbe, hanem csak még elkeserítőbb információkat arról, hogy az emberiség sohasem győzhet ebben a háborúban, hiszen az ellenfél, a Halál legyőzhetetlen.

Mégis bennünk, olvasókban még felgyúlhat a remény sugara, hiszen egy ennyire elkeserítő és halálra ítélt helyzetből igazán érdekes fordítani, és ha Darren nem a literszámra vásárolt vérrel akarja elfedni hibáit, hanem előveszi a régi formáját és beviszi azt a jellegzetes, álmunkban sem várt csavart, akkor talán minden hibáját elfelejtünk, amit az elmúlt négy démonvilág könyvében elkövetett. Bizakodva várjuk a Pokol hősei címre keresztelt befejező kötetet, ami áprilisban fog megjelenni a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Reménykedve várjuk!