Ahogy sok minden más, ami régen ciki volt – gondoljunk csak a vastag, SZTK keretes szemüvegekre, a 16 bites PC játékokra, vagy akár a rettenetes narancssárga szocreál konyhabútorokra – ma már a retro nevében a kockaság is egyre divatosabb dologgá válik. A négy geek fizikus főszereplésével futó Big Bang Theory (magyarul: Agymenők) már meghódította a képernyőket szeretni való, megszállott szereplőivel, soha nem látott nézettsége és rajongó tábora van, ennek ellenére eddig könyvekben valamiért kerülték a számítógépes játékok, a kockadobálós szerepjátékok, és klasszikus sci-fi sorozatok megszállottjainak világát, mint a tüzet. Ez óriási hiba volt, hiszen egy igazán jó könyvnél az emberben fölmerül, hogy ez, hogy nem jutott eddig még senkinek eszébe? Ernest Cline ugyanis első regényével a Ready Player One-al nyakig merül a retro kockulásba, elővesz egy disztópikus jövőképet, hajt egy társadalomkritikai hurkot a jelenünkön, és áthúzza az egészet a gyermekkora, a nyolcvanas évek nosztalgikus világán.
A történet főszereplője Wade a nem olyan távoli, de annál lepusztultabb jövőben él, ahol az energiaválság tönkretette a bolygónkat, de a technológia fejlődésének köszönhetően mindenki számára elérhető egy alternatív virtuális valóság, az OASIS. A monitorok és billentyűzetek (vagy, hogy a retro előtt adózzunk: játékgépek és joystickok) helyett itt már minden érzékszervünket helyettesítő rendszer áll a felhasználók rendelkezésére, akik élve a lehetőséggel a sivár valós életük minden mozzanatát az OASIS-ba élik, itt járnak iskolába, itt dolgoznak, és töltik szabadidejüket. A szimulációs rendszer föltalálója és a világ legnagyobb vállalatának tulajdonosa, James Halliday azonban a sztereotípiáknak megfelelően család és örökösök nélkül hal meg, viszont ahelyett, hogy a cégvezetés egyik csókosának passzolná le a mesés vagyonát, elrejt egy úgynevezett Húsvéti tojást a végtelennek ható virtuális univerzumban, és annak megtalálóját nevezi meg örökösének. A nyolcvanas években gyerekeskedő Halliday igazi keményvonalas kocka volt, így a tojás megtalálásához elengedhetetlen nyomok is ehhez a szubkultúrához tartozó utalások, amit csak a legnagyobb geek találhat meg. A főhős, gimnazista Wade pedig úgy gondolja, hogy nála senki nem tudhat többet a Star Wars kivágott jeleneteiről, a játéktermi Pac Man rejtett trükkjeiről vagy éppen a Dungeons & Dragons első kalandmoduljairól, így nekiindul, hogy egy különös versike nyomán elinduljon a kincskeresésen, ami három állomás után a végén a világ leggazdagabb emberévé teszi.
A sztoriban minden megvan, aminek egy nyolcvanas évekbeli sci-fi filmben is benne kell lennie, a kapzsi elnyomó hatalom zsoldosaitól, a technikai háttér részletes leírásán át, az elfuserált szerelmi szálig minden, és ugyan néha klisébe váltanak egyes jelenetek, de mégis élvezzük a dolgot, mert az egész könyv egy óriási, utalásokkal teletűzdelt összekacsintás. Cline maga sem tagadhatja, hogy igazi fan-típus hiszen az összes filmes, szerepjátékos, zenei és számítógépes háttér tökéletesen beleépül a történetbe, szinte minden bekezdésre jut egy klasszikus vagy elfeledett popkultúrális momentumra való kitekintés. És ezt nagyon szeretjük a Family Guy-ban, a Big Bang Theory-ban, és most már a Ready Player One-ban is, a mosolyt, ami elterül az arcunkon egy nyakatekert utalás megértésekor, mint ha csak egy eddig rejtett kincsre bukkannánk rá.. Ernest, szintet léptél, jöhet a második pálya, és a folytatás!
A könyvet őszintén köszönjük az Agave kiadónak!
