HTML

Book One

Irodalom mindenkinek: könyvajánlók, hírek, interjúk, hogy eldönthesd mit érdemes elolvasni, és mit nem.

Facebook

Friss topikok

Ténfergő lovagok Westeroson – Varjak lakomája

2013.04.26. 18:53 :: Il Ritorno Dello Jedi

westeros.jpg

nagy sikerű Trónok harcát már szinte mindenki ismeri, akár George R. R. Martin regényfolyamának olvasójaként, akár az HBO nagyszerű tévésorozata révén. Az epikus történet negyedik köteteként jelent meg a Varjak lakomája, aminek konkrét történéseiről nem ejtünk szót a következőkben, de az előző regények eseményeit és fordulatait nem tudjuk megkerülni, hiszen nehéz lenne a Harry Potter befejező kötetéről úgy beszélni, hogy nem mondhatjuk el, hogy Harry valójában varázsló. Szóval Robert Baratheon halott, Ned Stark feje is a porba hullott, és még sok más izgalom, ezekről régebbi írásainkban olvashattok: Trónok harca, Királyok csatája, Kardok vihara.

Amikor befejeztünk a Kardok viharát, egy mély és sötét örvénybe sodródott épp Westeros, tombolt a háború, a kiskirályok gátlás nélkül változtatták mészárszékké a földeket és városokat, és a bizalom fogalma is teljesen eltűnt az cselszövések korában. A kitalált középkori világtól idegen, Európa XX. századára emlékeztető totális háború felégetett mindent a régi világ dicsőségéből, az új regény elején ezen a kietlen földön állunk és várjuk a Martin-tól megszokott csavaros és intrikus történetvezetést, de az csak nem akar jönni.

A regény az eddig megszokottakkal ellentétben csak fél szereplőgárdával fut, ahogy azt az utószóból megtudhattuk Martin a könyv írása közben döntött úgy, hogy ezúttal nem időben, hanem térben vágja meg a történetet, így míg a Varjak lakomájában Westeros középső és déli tájain összpontosulnak az események, addig teljesen kimaradtak sokak kedvencei, mint Bran, Havas Jon, Daenerys, és a favorit Ördögfiókánk, Tyrion, akikről csak a következő, Sárkányok tánca c. epizódban fogjuk megtudni merre vetette őket a tűzből és vérből kovácsolt sors kereke. Ez kifejezetten jó döntésnek tűnik, annak ellenére is, hogy a legjobban favorizált szereplőkkel ezúttal nem találkozhatunk, sokkal jobb így két irányba terelve teljes regényeket olvasni, mint kétszer két felet, rengeteg szereplőre odafigyelve. És mégis, bármennyire jól kitalált karakter Cersei, Jaime és Brienne (az ő nézőpontjukat bemutató fejezetekből kapjuk a legtöbbet ezúttal), sok száz oldalon keresztül követhetjük őket, láthatunk bele gondolataikba, mégis úgy érezhetjük, hogy nem haladnak sehová. Mintha csak mindnyájan megzavarodtak volna a háború borzalmaitól, az elhunyt szerettek és felperzselt otthonok emlékétől, és hirtelen semelyikük nem tudná mit is kezdjen magával. Ugyanazokat a köröket teszik meg újra és újra, emlékeikbe temetkeznek, céltalanul ténferegnek egy jobb világ reményét dédelgetve, amit persze a kötet befejezése módszeresen porrá zúz. Sokak véleménye szerint ez a reménytelenség Martin regényeinek legfőbb gyenge pontja, szerintem viszont sokkal inkább ez emeli ki a meseszerű fantasy-k csodavilágából A tűz és jég dalát, hiszen itt minden sokkalta emberibb, és ezzel együtt jár az a sok kegyetlenség, ami csak úgy folyik a könyvek lapjain.

A kisebb súlyú karakterek viszont tartogatnak érdekességeket, Sansa a Sasfészekben lassanként belelát a fő taktikus, Kisujj lapjaiba, részletesebben megismerhetjük a Vas-szigetek és a Dorne-i sivatag népei közt dúló viszályokat, valamint Arya és Sam tengeri utazásai is változatos kalandokat tartogatnak, sok erőviszony értékelődik át a tengeren túlról érkező hajósok sárkányokról suttogott meséi hallatán.

Egy ilyen nagy ívű, epikus könyvsorozatnál, mint A tűz és jég dala, ahol ennyire egybefonódnak az események, szinte lehetetlen külön kötetekről beszélni, így a Varjak lakomáját sem lehet nagyon lehúzni, hiszen George R. R. Martin története hihetetlenül erős fantasy, aminek szerves részévé váltak a kötetben elbeszélt események is. Mégis az eddigiekhez képest talán ez volt a leggyengébb darab, minden izgalom ellenére is úgy érezhetjük, hogy a szerző mintegy csak átvezetőként, és bármennyire is fájó ezt mondani, „töltelékként” kezelte a regényt, ami hidat képez a Kardok vihara sokkoló élményéből a közelgő tél fagyos fejezeteihez. Mert a sárkányok gyorsan növekednek, és Westerost lassanként hó borítja, hisz menthetetlenül közelít a tél. 

A könyvért köszönet az Alexandra Kiadónak!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bookone.blog.hu/api/trackback/id/tr675248377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.