HTML

Book One

Irodalom mindenkinek: könyvajánlók, hírek, interjúk, hogy eldönthesd mit érdemes elolvasni, és mit nem.

Facebook

Friss topikok

A szomszédban norvégok laknak – Vegyesbolti csendes napok

2013.07.13. 14:19 :: Il Ritorno Dello Jedi

vegyes11.jpg

Láttátok már a Blue Valentine-t? Tudjátok, az a film, amiben felváltva láthatjuk, amint Ryan Gosling fiatalon és sármosan becserkészik egy csajt, majd miután összeházasodtak, pocakosan és bajszosan lassanként elveszíti. Valahogy ilyen a norvég Erlend Loe munkássága is, hisz magyarul megjelent legújabb könyve mintha csak az első regényének, az Elfújta a nőnek az ellenpárja lenne, amiről legutóbb mi is írtunk. Míg ott egy első szerelem viszontagságaival találkozhatunk, minden sutaságával és gyermekbetegségével együtt, addig a Vegyesbolti csendes napok egy elfáradt házasság groteszk nyaralásának történetét meséli el.

Már elnézést, de nem erekciód van?
Nem tudom.
Az ilyesmit érzi az ember. Meg látszik is.
Nahát, tényleg, most, hogy mondod.
Rólam álmodtál?
Azt… azt hiszem igen.
Úgy tűnik, mert a színházat nagy biztonsággal kizárhatjuk.
Nem, azt hiszem nem a színházzal kapcsolatos. Bár nemegyszer a színdarabírás gondolatára is erekcióm lesz.
Izgalmas! De ezek szerint nincs kedved…
Most inkább ne…
Majd bepótoljuk.
Rendben. Bepótoljuk.

Azért Loe legjobb regénye még mindig az elsőként kezembe kerülő Doppler, aminek címadó főhőse megelégeli a társadalmi kötöttségeket, ezért egy rénszarvas társaságában kiköltözik a közeli erdőbe, így feje tetejére állítva egy rendszerető család mindennapjait. Az új könyv sokkal közelebb áll ehhez, mint bármelyik másik kötete, itt is van egy szerethető lúzer főszereplőnk, a drámaíró Telemann, aki családjával utazik Németországba a nyárra. Míg a família varázslatos hegyek közt kirándul, teniszezni és fagylaltozni járnak, addig Telemann egy zseniális, új színdarab írásával takarózva a kibérelt lakásban marad, de ihlet hiányában inkább a dögös sztárséfről Nigella Lawson-ról álmodozik. Munka helyett egyre csak nyál csorgatva lapozgatja szakácskönyveiben a legkihívóbb fotókat keresve a nőről, interneten kutatva próbál róla minél többet megtudni, amit először még maga is szégyell, de később már a közkedvelt szakácsnő rút férjének gyilkosságát is megtervezi. Ahogy a nagy ötlet megérkezése – és Nigella meghódítása - egyre elérhetetlenebbnek tűnik, elkezd felborogatni mindent maga körül, a gyakran lenácizott helyieket inzultálja, részegen jár el lánya teniszmeccseire, és egyre idegesebb feleségével is összekap mindenféle semmiségeken.

vegyes2.jpg

A könyv a színház műfajához igazodva egészen új formát használ, csupa párbeszéd, de a mondatok nincsenek nevekkel felcímkézve, mint a drámákban, sőt Loe még a gondolatjeleket is kitörölte a megszólalások elől, így Telemann vesszőfutásáról csak a szavak effajta vízeséséből értesülünk. Sokszor nem is lehetünk benne biztosak, hogy ki is beszél éppen, de ez egyáltalán nem nehezíti meg a dolgunkat, tökéletesen illik a groteszk, csípős nyelvű szereplőkhöz, akik még látatlanban is tökéletesen kirajzolódnak.

Hát… nem is tudom. Én örülnék a legjobban, ha valamelyik állás összejönne, de az igazat megvallva kissé szeleburdinak tartalak.
Akkor szerinted mi leszek, ha nagy leszek?
Őszintén?
Igen.
Szerintem lepattanó labda leszel a rendszerben.
Az micsoda?
Olyan ember, akit sehol nem akarnak alkalmazni, hanem hivatalról hivatalra toloncolják, amíg meg nem törik az ellenállása, és akkor rokkantá nyílvánítják.
Értem.
Mama és én természetesen mindenben segítünk majd, amiben tudunk. Megírjuk a kérvényeket, és persze lakhatsz otthon az átlagosnál hosszabb ideig. Majd csak találunk valami megoldást.
Hát jó.
Ha pár év elteltével megkeseredett ember lesz belőled, elkezdhetnél színdarabokat írni.

Ha az ember elmeséli valamelyik Erlend Loe könyv sztoriját, akkor általában az a reakció, hogy ezek a szereplők klinikai elmebetegek, igazi idióták. És tényleg groteszk díszleteink vannak, olyan momentumokkal, mint, amikor főhősünk a „szerszáma” segítségével kezdi el egy csokitorta átmérőjét megbecsülni, vagy amikor házasságát úgy próbálja megmenteni, hogy feleségét egy romantikus limonádé mozi helyett Tarr Béla majd nyolcórás Sátántangójára viszi el randizni. Mégis az első regénye erőtlenségével ellentétben itt már penge éles párbeszédeket ír, olyan jól fogja meg a mindennapok furcsaságait és dilemmáit, amitől rögtön komolyan vesszük a többnyire flúgos karaktereket összes kétségükkel együtt. Szereplőinket nem látjuk, így Loe új regényében, mintha csak egy szállodában a ricsajra felébredve hallgatnánk ki a szomszédban lakó idegen család beszélgetéseit, akik bármennyire fárasztóak és flúgosak, azért mégis hamar a szívünkhöz nőnek.

Német karattyolás.
Mit mondtak?
Megköszönték a vendéglátást, nagyon jól érezték magukat nálunk, és nagyszerűen szórakoztak az érdekes történeten.
Szívesen, baszod.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv humor regény recenzió scolar erlend loe

A bejegyzés trackback címe:

https://bookone.blog.hu/api/trackback/id/tr735402894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.