Quentin Tarantino a modern filmezés egyik megkerülhetetlen alakja, a Ponyvaregény és a Kill Bill rendezője immár legendává vált a filmiparban. Balhéjai és véresebbnél-véresebb filmjei tették híressé, olyannyira, hogy mostanra minden filmtekercset aranyba foglalnak a kritikusok, ami a kezei alól kikerül. Sok évi pusmogás után újra robbantott a mester, egy régóta érlelt forgatókönyvet halászott elő a fiókjából és ült le vele rendezői székébe. A Becstelen brigantyk (Inglorious Basterds) igazán "Tarantinosra" sikeredett, egy vérbeli második világháborús western, bosszúálló zsidó katonákkal, náciskalpolással, fejvadászokkal és elengedhetetlen eszeveszett mészárlással. De hogy miért szentelünk kitüntetett figyelmet egy mozifilmnek a blogon? Mert a Cartaphilus kiadó most indított "Cartaphilus Forgatókönyvek" sorozat nyitó darabjaként jelent meg az egészen különleges Becstelen brigantyk forgatókönyv, egyenesen Quentin Tarantino tollából.

Igazán érdekes kötettel rukkolt elő a Cartaphilus kiadó, mivel a forgatókönyv lapjai olyanok lettek, mintha csak egy második világháborús Remington írógépen írták volna őket, majd a lapokat lefénymásolva fűzték volna össze egy könyvvé. A lapszéli sötét foltok, a lyukasztó nyomai a lap belső oldalán, az előző oldalról néhol átütő szöveg, és a kézzel írott oldalszámok mind erősíti csak a könyv második világháborús hangulatát. Már az elején láthatjuk, hogy Tarantino a forgatókönyvét nem a nagyközönségnek írta, hanem forgatási célra, a filmezési szempontokra gondosan ügyelve, így a dialógokat és leírásokat, meg-megszakítják a szerző instrukciói, hozzáfűzései a kamerakezeléssel, helyszínekkel és színészekkel kapcsolatban. Először ez a stílus idegennek hathat az olvasónak, de ahogy beindul a képzeletünk vetítőgépe, különösen izgalmassá válik a dolog. A különféle beállítások alapján az ember teljes egészében maga találja ki a helyszínt és a szereplőket, mert a klasszikus prózával ellentétben, itt pár szónál több eligazítást nem kapunk ezeket illetően.

Az ember könnyen belemerül a történetbe, mivel remekül van megírva. Először is vannak a Brigantyk, akik rettegésben tartják a Franciaországot megszálló német hadsereget. Amerikából visszatérő zsidó katonák, vad gerillaharcosok, nincs külön célpontjuk, csak az a dolguk, hogy minél több nácit irtsanak ki útjuk során. Mindegyikük száz német skalppal tartozik Aldo hadnagynak, aki az egységet vezeti, és csak úgy kaphatnak feloldozást ígéretük alól, hogy ha összegyűjtik mindet, vagy meghalnak. Útjukat föltrancsírozott hullák, és horogkereszttel megbillogozott, náci katonák jelzik, mígnem az angol kormány meg nem bízza őket egy különleges feladattal. Egy párizsi moziban mutatják be Goebbels legújabb propagandafilmjét, „A nemzet büszkeségét”. A premieren ott lesz a német felső vezetés színe-java, így az épület zsíros fogás a szövetségeseknek. Közben a mozi tulajdonosa, a zsidós származású Shosana is merényletre készül, amint megtudja, hogy családja gyilkosa, a „Zsidóvadász” néven elhíresült Landa ezredes is jelen lesz a bemutatón. Végül a Führer váratlan megjelenésével a szálak menthetetlenül összekuszálódnak, amit csak egy Tarantino-ra jellemző meglepő és véres finálé bogozhat ki.

A forgatókönyvet mindenképp a film megtekintése előtt ajánlom, mivel így egy egyedülálló élmény lesz olvasni a kötetet, magunk alkotva meg a díszleteket, míg fordítva csak egy egyszerű átiratként vennénk kezünkbe Tarantino írását. Akinek megtetszett a forgatókönyv stílusa, annak jó hírül szolgálhat, hogy a jövő év során jelenik meg a Cartaphilus kiadó gondozásában Woody Allen nagy klasszikusa, az Annie Hall.