HTML

Book One

Irodalom mindenkinek: könyvajánlók, hírek, interjúk, hogy eldönthesd mit érdemes elolvasni, és mit nem.

Facebook

Friss topikok

Kétarcú Kuba egy magyar szemével – Kubai retró

2013.08.18. 15:08 :: Il Ritorno Dello Jedi

cuba.jpg

Ha Kuba szóba kerül, mindenkinek valamiféle csodaország ugrik be először. Háborítatlan karibi időjárású sziget, ahol mindenki mosolyogva vezeti ütött-kopott, de tekintélyt parancsoló oldtimer autóját, ahol a férfiak egy szivart pöfékelve bármikor táncra kelnek a színes ruhákba öltözött, igéző szemű, kreol bőrű nőkkel – ahol nem aggaszt a jelzálog, a hideg, egyszóval minden rendben van. Viszont a sztereotípiák mögött ezúttal is egy kemény valóság áll. Kubai retró című kötetében Horvát János újságíró és volt kubai nagykövet ezt a képet igyekszik lefesteni olvasói előtt, bemutatva minden varázslatot és nehézséget, amivel a nyugati félteke utolsó szocialista népköztársasága megigéz minden odalátogatót. 

"A legenda szerint, amikor Castro hetvenöt éves volt, egy teknősbékát kapott ajándékba munkatársaitól. Nézegették egymást, Fidel meg a teknőc, majd Fidel megkérdezte: „Hány éves ez az állat?” – Hetvenöt – hangzott a válasz, hiszen pont ezért volt ajándék az ajándék. Fidel töprengett egy ideig, majd föltette a következő kérdést: - És meddig él egy ilyen jószág?  - Akár százötven évet is – érkezett a riposzt. – Látjátok, ez a baj ezekkel az állatokkal – zárta le Fidel az ajándékozási szertartást -, az ember kezdi megszeretni őket, és akkor egyszer csak elpusztulnak.”

Keresve se találhatnák olyan magyar embert, aki jobban otthon érezné magát a szigetországban, mint az ismert tv-riporter, Korda György mellett pókert közvetítő kommentátor és nem utolsósorban 2006-tól a Kubai Köztársaság magyar nagykövete, Horvát János. Mint tapasztalt újságíró csak úgy lubickol az izgalmasabbnál-izgalmasabb történetek között, párhuzamosan mesél saját kalandjairól és az ország szintén unalmasnak nem nevezhető történelméről. A riporter ki van hegyezve minden magyar fül számára érdekes momentumra, így ismerkedhetünk meg többek közt a havannai étteremtulajdonossal, aki egykoron az ’50-es évek Budapestjén lett orvos, majd később egykori iskolatársa, Ernesto „Che” Guevara itt látogatta meg, hogy hazahívja a forradalom megsegítésére (grátisz érdekesség, hogy dr. Barral később Vietnámban fogságba esett, a leendő Obama-t kihívó McCain szenátorral is összetűzésbe került a fogolytáborban). Megismerkedünk a forradalom nagy alakjaival, kiderül az is, hogy az egykoron határozottan antikommunista Castro-ból hogy lett ötórás beszédeket mondó lelkes ideológista, hogy miért hordott magánál az egyetemi évek alatt revolvert és hogy hogy tudja minden kubai csak a gesztikulációból kitalálni, hogy éppen a Commandante-ről van szó. A Kubai retró gondosan vezet be minket témáról-témára ugorva a kubaiak mindennapi életébe, szokásokkal és kultúrával ismerkedhetünk meg, amiket Horvát ügyesen csomagol be életszagú kis és nagyemberek történetébe, amivel egyszerre mutat tű éles képet mikro és makro szinten az országról. Egyszerre szembesülünk Kuba mindkét arcával, a boldogságtól sugárzó, latinos temperamentumú karibi országról, és a diktatúra és elnyomás szülte minden félelemmel és kényszermegoldással, amivel a kubaiak fanyar mosollyal kénytelenek megküzdeni minden egyes nap.

„(...) a karácsonyi derengésben azon meditáltunk immár együtt, hogy vajon miért is állt meg nyílt pályán a vonat. Ellenvonatot nem várhattunk, mivel csak egy vágány volt. Előttünk nem állhatott szerelvény, mert Pinar del Rió-i pénztáros már napok óta nem látott ezen a szárnyon vasúti kocsit. Mindenki izgatottan tárgyalta az eseményt, és a legképtelenebb híresztelések kaptak szárnyra, míg végül az egyik masiniszta kikönyökölt a fényesre pucolt Diesel-csoda ablakán és hátrakiáltott az aggódóknak: „A kollégám itt lakik és hazaugrott reggelizni.” Ez mindenkit megnyugtatott, a kubaiak türelmes és megértő emberek, csak mi magyarok füstölögtünk egy kicsit, de alig tizenöt perc múlva már jött is a mezőn a jóllakott masiniszta.”

Horvát János könyve úgy vezet minket végig a Kuba-jelenségen, hogy az ember lassanként, fejezetről-fejezetre a varázslatos ország díszletei mögé tekinthet, ahol már valami olyat láthat, amit már sokkal közelebb érez magához – egy hús-vér világot.  Mostanában egyre nagyobb reneszánszukat élik az alternatív-történelmi regények, ahol a nácik sikerrel hajtják a világot hatalmuk alá, ahol a magyarok megnyerik a ’48-as forradalmat, vagy éppen sikerrel gyarmatosítanak Afrikában – így most, hogy kicsit jobban megérthessük a kubaiakat, mi is játsszunk el egy ilyen párhuzamos történelmi szcenáriót.

magócsi márton fotója.jpg

fotó: Magócsi Márton - Origo

Tegyük fel, hogy 1989-ben Fidel Castro halála után a szocializmus megrogy a karibi országban, és az ellenzék feléledésével egy békés átmenet keretei közt Kubában megtörténik a rendszerváltás, és a demokrácia és a kapitalizmus újra nyugati metropolisszá változtatja Havannát. Viszont ugyanebben a kitalált világban valamiért Európában a szabadság hajnala elkerüli Magyarországot, Kádár János életben marad, de a vezetést átadja Grósz Károlynak, aki a végsőkig kitartva megőrzi a szocialista hatalmat országunkban. Az idők megváltoznak, a magyaroknak egyre nehezebb a helyzetük a kontinens szívében való teljes elszigetelődésben, egyre nő a szegénység és a „kommunista gulyásba” is egyre kevesebb hús jut már. De az emberek nem lázadnak, inkább örülnek annak, ami van. Viszont az idő múlásával Magyarország egyre izgalmasabb lesz a turisták számára. Egy utolsó darab szocializmus, ahol még futnak a régi Trabantok, mindenki volt úttörő és nyaralt Zánkán, állt sorba órákig azért, ami hiányzott és azért is, ami csak majd fog. Vezetett turistacsoportok fényképeznék a május 1-ei felvonulást, figyelnék a presszó előtt savanyú fröccsüket gondtalanul kortyolgatva snapszerező férfiakat, és az internet híján az utcán játszadozó „kispajtásokat”. Mutogatnának ránk és nosztalgiával gondolnának vissza a múltra, ami itt sok szenvedés árán még a jelenben is áll. De a történelem kockája nem így fordult, és lehet, hogy Magyarországon sokan ma is ezt az „egyforintos” szocializmust sírják vissza, de a kubaiaknak ezek a dolgok még a mindennapok realitását jelentik, amiben ugyanolyan nehéz ügyeskedés nélkül megélni, mint egykoron a Magyar Népköztársaságban. Viszont jegyrendszer és kommunizmus ide vagy oda, amikor elolvassuk Horvát János könyvét, teljesen biztosak vagyunk benne, hogy Kuba még mindig a varázslatok földje, ahol minden, de tényleg minden megtörténhet.

A könyvért köszönet a Geopen Könyvkiadónak!

Szólj hozzá!

Címkék: könyv recenzió geopen horvát jános

A bejegyzés trackback címe:

https://bookone.blog.hu/api/trackback/id/tr305418453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása