Parker durva, hidegvérű és végletekig profi. Minden nagyobb balhéban benne van, de csak akkor vállalja, hogy ha hozzá hasonló profikkal dolgozhat együtt. Ha valaki közé és a szajré közé áll az már veheti is föl az utolsó kenetet, mert ha nics más megoldás, akkor Parker gondolkodás nélkül végez vele. Stark is beléphet azon szerzők sorába, akik játszi könnyedséggel szerettetik meg velünk a roszfiúkat. A magyar olvasóközönség most megismerkedhet vele, ráadásul duplán, mivel az Agave kiadó egy igazán retró, dupla kötetben jelenteti meg az egyébként két vékonyka kisregényt, a Parker és a Szindikátust, illetve a Parker és a szajrét. Eredetileg az írt sorrendben jelentek meg, de tartalmukat tekintve egy-két mondaton kívül semmiféle utalás nem történik a többi részre, így mindegyik különállóként is olvasható. A borítók is az Agave képvilágát tükrözik: igényesek és hangulatosak, a Hammett sorozathoz hasonlóan a régi időket idéző stílusban alkotott a tervező valami igazán újat.

A Dortmunder-sorozat szerzőjeként már debütált Westlake a kétballábas rabló megalkotása után valószínűleg nem tudott mit kezdeni magával. Keményebb akcióra vágyott, szikár prózával megrajzolt vérpofi szereplőkre, így születhetett meg Parker alakja. De Westlake bizonyára megrettent az általa alkotott bűnözőtő zsenitől, így kénytelen volt felvenni a Richard Stark állnevet, hogy ez alatt publikálhassa Parker nem mindennapi kalandjait. Végül 28 történet született Parker (és néhol hűséges bűntársa Grofield) főszereplésével, egészen 2008-ig, a szerző sajnálatos halálának bekövetkeztéig. Az Agave magára vállalta a sorozat kiadását, de saját elmondásuk szerint válogatni fognak a sorozatból, az időrendet megtartva ugrálják majd át a kevésbé jó részeket.

A történetekbe nem fogok belekezdeni, mert az alapsztorival már majdnem az egész regény tartalmát megkapjuk, legyen annyi elég, hogy két kiváló történettel van dolgunk, ahol profi bűnözők állnak össze a nagy szajré reményében, vagy éppen más bűnözők megleckéztetése végett. A szereplők mintha csak egy klasszikus gengszterfilmből léptek volna elő, érzelmeik nem nagyon, kapzsiságuk viszont annál több, nincs ez másként Parkernél sem. Nekem néha felrémlett a híres Ocean féle kaszinórablós filmtrilógia hangulata (amit már oly régóta vártam egy regénytől), de a banda szervezése rész után ez a tünet hamar elmúlni látszott, szerencsére a történet javára fordítva az előnyt. Mindezt összekeverve egy a 60-as évek Amerikájában, dübörgő motorokkal, ropogó fegyverekkel és páncélszekrények berobbantásával. Igazán ütős a sorozat indítása, (bár eredetileg a The Hunter című könyv volt az első, amiből később Visszavágó címmel filmet is készítettek), ha továbbra is marad a színvonal feltétlenül érdemes elolvasni a folytatást.