Lawrence Block első Scudder regénye már nyolc éve jelent meg Magyarországon, amivel az egyik legnagyobb amerikai krimi író életműve kezdett kibontakozni előttünk. A keményvonalas noir krimi könyvsorozat első darabja, az Apák bűnei 28 éves lemaradással jelent meg magyar nyelven, de évről-évre zárkózhattunk föl lassanként, míg (két év várakozás után) a sorozat eredetileg 1991-ben megjelent kilencedik kötete, a Tánc a mészárszéken-t végre magyar nyelven is kezünkbe vehettük, így a nyári uborkaszezonra száműzve. Akik úgy készülnek, hogy a napozóágyon elnyúlva egy könnyed borzongást nyújtó ponyvaregényt kapnak, azok nagyot fognak csalódni, hiszen ahogy az Scuddernél már lenni szokott egy mindennapos bűnesetből lassanként valami sokkalta sötétebb és iszonyatosabb bújik elő.
Ahogy a történet kezdődni szokott, Scudder megbízást kap, hogy kiderítse Richard Thurman ölte e meg gyönyörű és gazdag feleségét, vagy a tettesek valóban a házaspárra rátörő betörők voltak, ahogy azt a férj elmondta vallomásában. A kötelező körök lefutásán kívül Matt nem jut semmire, így beleveti magát egy másik ügybe, ahol egy video kölcsönző filmjei közül kerül elő egy kazetta, amin az eredeti film, A piszkos tizenkettő helyett egy amatőr felvétel látható. A kamera előtt két bőrmaszkos bestia kínoz meg és pusztít el egy fiatal fiút puszta szórakozásból. Scudder nem kapott megbízást, nincs áldozat, nincs tettes, se egy név se egy nyom, csak a szörnyű tettet dokumentáló szalag, mégis rögtön tudja, hogy meg kell találnia a tetteseket, akik a gyilkolás kéjét megízlelve már nem tudnak leállni. Ahogy a két nyomozás lassanként összeér, lassanként kirajzolódik előttünk valami olyan borzalom, amit emberi ésszel fel sem lehet felfogni. A perverzió nyíltsága nagyon profánul hatna a regényben, ami elütne a jól fölépített Block féle noir stílustól, így a szerző profi módon inkább a fényeket és árnyékokat hívja segítségül. A gyilkosságok és kínzások megtörténte is borzalmas, így a regényben ezeknek a bűnöknek csak a vetületeit, és árnyképeit láthatjuk, egy kazettára rögzített felvétel, egy vallomás, egy helyszín, vagy éppen egy kósza kézmozdulat, ahogy egy férfi fiatal fiú áldozatának hajába túr.
A Scudder regényekben fontos alkoholizmus témája ezúttal is jelen van, bár más, őrjítőbb démonok ezúttal háttérbe szorítják. A rendőrség tehetetlen perdöntő bizonyíték nélkül fogást találni a tetteseken, a jelvény és a fegyver sem ér semmit, ami nagyon súlyos teher a hivatásos nyomozókon. Ahogy Durkin összeomlik, és részeg révületbe merül, nagyon jól láthatjuk, hogy milyen sors várta volna Mattat, ha a rendőrség kötelékeiben marad, most azonban már semmi nem köti a kezét. Talán csak a saját lelkiismerete. A történet lezárása egy másik történetben akár etikai kérdéseket is fölvetne, de itt az olvasóban egy percig se merül föl, hogy kételkedjen Scudder döntésében. Bár Stettner egy átlagos, értelmes ember képét ölti magára az utolsó fölvonásban, még a legkisebb momentumokban is süt belőle az a mély, ösztönös gonoszság. Blocknak még csak nem is kellett elénk tárnia a kínzókamrát idéző „sex dungeon”-t, hogy megteremtse a végjáték nyomasztó légkörét, ezzel körökkel leiskolázva a sok hatásvadász pályatársát.
Matthew Scudder, az ex-zsaru, feketéző magánnyomozó történeteit bárhol elkezdheti az olvasó, ha csak egy profin megírt krimire vágyik, azonban sorban olvasva egy eddig példátlan fejlődésregény láncolatnak lehetünk tanúi. Más történetekben a nyomozó mindig statikus, egy olyan elszánt harcos, aki igyekszik elfogni a rejtőzködő gonoszt, hogy ezzel visszaállítsa a világ tökéletes egyensúlyát. De a világ nem tökéletes, és ezt Block nagyon is jól tudja! Kopóját egy olyan bűzös, mocskos, és elsősorban valóságos világba helyezi be, amiben a bűn a mindennapok része. Scudder nem tudja megváltani a világot, csak túl akar élni (egyszerre egy napot) és mindent megtenni, amit megtud, még ha tudja is, hogy New York és a világ is ugyanolyan nyomorúságos lesz a következő hajnal virradtával is.
