J.K. Rowling-ról lehetetlen úgy bármit is leírni, hogy ne kerüljön szóba a Harry Potter könyvsorozat, ami a kilencvenes évek generációjának, és az általános popkultúrának is egy megkerülhetetlen olvasmánya. És mint ilyen kiemelkedő népszerűségű könyv, ennek is megvan a maga lesajnáló ellentábora, azt mégis el kell ismernünk, hogy Rowling nagyszerűen építette föl ifjúsági fantasy-jét, és gördülékeny nyelvezetével milliókkal szerettette meg az olvasást. A Harry Potter hetedik befejező kötetének megjelenése után nagyok voltak a találgatások, hogy az írónő mivel is rukkol majd elő, meg tudja e ugrani előző világméretű sikerét, így - nem titkolva - nagy elvárásokkal ültem neki a frissen megjelent Átmeneti üresedésnek. Talán túl nagyokkal is.

Az írónő alapötlete nagyon szép, hiszen azt tűzte ki célul, hogy a gyerekkönyvein fölcseperedők mára felnőtt korba léptek, így rajongóinak valami sokkal komolyabb témát vesz elő és ír köré történetet. Sokak szerint a Potter-sorozat sikere is abban rejlik, hogy epizódról-epizódra egyre jobban bekeményít, a felnövő olvasókkal együtt komolyodik a sztori. Az Átmeneti üresedésben Rowling ezt a sormintát követve próbálja megrázni gyermeklelkű olvasóit és szívtelenül bedobja őket a vidéki Anglia nyirkos és kegyetlen világába, ahol több sötét erő mozgolódik, mint a Roxfortban Voldemort rémuralma alatt.

A történet Pagford városkájában játszódik, ahol az emberi gyarlóság és képmutatás teljes tárháza felvonul előttünk, hazudozás, furkálódás és gyűlölködés, igazi aljas kisvárosi játszmák színtere. Az indulatokat azonban csak az korbácsolja föl igazán, amikor a városkához csatolják a Parlag elnevezésű lezüllött lakótelepet – egy igazi angol Avas-t -, ahol a lelki szegénység mellé a fizikai nyomor is belekeveredik a történetünkbe. Drogosok, bűnözők és munkanélküli seftesek, Rowling jól adja a Trainspotting életérzést (Harry Potter kapcsán kiadott életrajza szerint íróvá válása előtt volt azért dolga a regényben életre keltett sötét alakokkal), amit lassanként csöpögtet az üresen kongó, csak a kirakatnak élő pagfordi idill nyakába. A mocsokkal töltött lufinak már csak egy szúrás kell, hogy szétdurranjon, ezt szolgáltatja a helyi tanácsnok, Barry Fairbrother halála, ugyanakkor ne számítsunk semmi agatha christie-s krimi attitűdre, itt nincs a társadalmat feloldozó nyomozás és ítélőszék, csak bűnök és bűnösök. Az új generáció kínálná a a jövő reményeit, de az idősebb korosztály romlottsága és kiüresedése közel sem átmeneti, így a fiatalokat is futóhomokként nyeli el lassanként szüleik mocskos világa.

Ez az egyveleg, és naturális nyíltság valószínűleg sokaknak be fog jönni a Harry Potter rajongói közül is, azonban a többségnek, aki már olvasott életében modern szépirodalmat, az Átmeneti üresedés gyakran hatásvadásznak és túlírtnak fog tűnni. Rowling összességében semmi újat nem hoz, és annyira fontos számára, hogy a komoly témák gyomron üssék az olvasót, hogy ennek érdekében sokszor olcsó megoldásokat használ, és amikor éppen úgy tűnik, hogy a regény pár fejezet erejéig kilábal a klisékből, akkor is mindig menthetetlenül visszahullik az fárasztó erőlködésbe. Kíváncsi lennék mi lenne a regény sorsa, ha nem J.K.Rowling írta volna, a rajongók kevésbé rajonganának, és a fanyalgók kevésbé fanyalognának e, de legalább a brit nemzeti kincsnek számító Rowlingra már nem lehet rásütni, hogy „csak” egy gyerekkönyv szerző lenne. Ahogy a Potter-széria népszerűsége is növelte a fiatalok olvasási kedvét, úgy remélem, hogy a mély témákkal foglalkozó Átmeneti üresedés is sokakat rá fog venni arra, hogy tartalmas szépirodalmat is a kezükbe vegyenek ezen túl. 2014-ben jön a BBC tévésorozat adaptációja, és bízunk benne, hogy a pletykák beigazolódnak arról, hogy Rowling egy újabb ifjúsági fantasy-vel jelentkezik legközelebb.

A könyvért köszönet a GABO Kiadónak!